8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás

Na, azt hiszem ez, nem az a nap. De ebben már reggel biztos voltam. Alighogy a gyerekek elmentek nekiugrottam a tiszta ruha kupacnak, mer a rendetlen lányom szobájában is javítottam a helyzeten, közben egy kis mosás, no meg néhány trottyos pelenkacsere és egy reggeli a család legkisebbjének. Gondoltam, hogy talán már vissza is mehetne aludni és akkor gyorsabban haladnék, no de ekkor még csak 8 óra volt. (Ja és most jut eszembe, hogy mielőtt elmentek a nagyok, még kinyomtattam egy lemaradt meghívót a Kisasszony zsúrjára, felvágtam a számkártyákat, kitöltöttem az iskolai eü lapot, átnéztem a hátizsákot és raktam be piros-kék ceruzát is.)
Közben még gyorsan letöltöttem az e-maileket és kipakoltam a kemencét. Egy fél bögre tea mellett átgondoltam, hogy miket kel ma tenni. A megrendeléseket befejezni és átnézni, rendet megcsinálni a gyerekekért menni, jön a gyerekcsősz, akinek mindent el kell mondani, mert még Ő nem volt nálunk, este előadás az óvodai játszótérről, aminek a címét még el kell küldenem a vezetőóvónőnek. Na ekkor már tényleg úgy gondoltam, hogy megér ez a nap egy kis rápihenész és kementem a teraszra megreggelizni!


Kentem egy fél vajas kiflit, kint a kertben szedtem hozzá koktélparadicsomot és nyugodtan elültem a nyáriutó sugaraiban megreggelizni, csönd volt ( a Kicsi már aludt!), jól eset, persze az agyam nem pihent, hanem pörögtek benne a nap eseményei. Este már nem is fogok emlékezni a reggelire, hiszen oly távolinak tünik mr most délben is. Ezért fotóztam le!