A 40

A férjem múlt héten 40 éves lett. Már régóta viccelődtem vele, ha valami nem úgy sikerült, hogy "Így 40évesen...", de ezt mindig kikérte magának. Most már nem szólhat egy szót sem.

Három hete elhatároztam, hogy összeszedem magam és csinálok egy jó kis meglepetés bulit neki. Aztán szépen elmeséltem neki, hogy miért is nem csinálom meg. Ez persze nagyon hihetőre sikerült, ami tőlem egy nagy csoda, mert nem tudok hazudni és ha valami meglepetésem van, azt mindig elárulom, mert annyira örülök, hogy meglepetést fogok neki szerezni. Szóval most nagyon meg kellett magam erőltetni.

Először is lefoglaltam egy helyi étterem, az Új Művész klubját és megbeszéltük, hogy ők gondoskodnak az italról és ételről. Na itt már egyszerűsödött a dolgom. Aztán összeszedtem a barátok elérhetőségeit. Ezt éjszaka tettem a telefonjából. Szépen felhívtam mindenkit, hogy írja be a naptárába e fontos dátumot és adja meg az e-mail címét, hogy a továbbiakat ott küldhessem el.

A végére maradt az apró süti és a torta, amit az Ő munkahelyéről kellett megrendelnem titokban. Egyetlen kolléganőjének tudtam az elérhetőségeit, így vele szervezkedtem. A dolgot az bonyolította meg, hogy a nevezetes napon dolgoznia kellett volna, de a kolléganő elintézte, hogy ne kelljen.

A végére csak az izgalom maradt, hogy el ne szóljam magam. A szombat volt a legnehezebb alig vártam, hogy elmenjen egy barátjával nagyon fontos dolgokat megbeszélni. A gyerekek, mint fő kotnyelesek ekkor tudták meg a hírt, de rögtön partnerek voltak és örültek a Nagyinak, aki már egy közeli parkolóban várakozott!

48-an gyűltünk össze a születésnapra és az Ember nagyon meglepődött, mikor leért a lépcsőn és megpillantotta a kis "tömeget". Még egy PowerPointos előadást is kapott, aminek a végén olyan egymást bemutató beszédet mondott az Uram, hogy mindenki odavolt tőle.

Aztán hajnalig beszélgettünk. Azóra próbáljuk kialudni magunkat a 3 gyerek mellett, ami nem nagyon sikerült még, de ez a remek este megérte az előtte és utána lévő fáradtságot!