üveg ékszer - üvegékszer - modern - egyedi

üvegékszer, üveg ékszer, modern, gyűrű, medál, bross, tányér, életmód, design, divat, trend, recept, iparművész

2008. november 26., szerda

Szép vagy eladható?

Sajnos sokszor azt érzem, hogy e mondat végén nem kérdőjel áll és ez szomorú.
A világ körülöttünk a gagyira és a giccsre bukik. Ami érthető, hiszen ritkán lát mást. Az ember, pedig kényelmes eszi-veszi-fogyasztja, amit elé raknak. Persze vannak tudatosabban élők, akik már odafigyelnek, hogy mit ész hogy tesznek, Ő a tudatos vásárló, akinek már honlapjuk is van. Ez rendben is van és azt gondolom, hogy nagyon szép misszió az Ő munkájuk. Magam is követem a dolgaikat és tudatos fogyasztónak tartom magam is.

Szóval vissza térve az eredeti témára, egészen az elmúlt időszakig nem volt sikk az igényes, az esztétikus. A magyar egy árérzékeny nép és a szép meg nem olcsó, sokszor irgalmatlanul drága. Ilyen a művészet is. Ki vesz manapság egy festményt? Nem sokan. Ettől a művészek meg nem értettnek gondolják magukat és még inkább nem arra haladnak, amit a piac szeretne (persze itt nem arra gondolok, hogy át kell állni gagyira). Ekkor a művész már nem csak drága, hanem meg nem értett is. Puff, egyből kettő. És van az igénytelen, ami olcsó, ergo megfizethető. Én a kettőt próbálom ötvözni, igényeset alkotni, hogy megfizethető is legyen, persze úgy, hogy magyar adórendszer keretein belül csekély mozgástérrel bírok. Viszont én a művészek oldaláról vagyok meg nem értett. Múltkorában jelentkeztem egy szakmai szervezetbe. Nem vettek fel. A hiányosságaim az ékszerekhez illesztett szerelékben jelölték meg. Első nap szomorú voltam. Aztán gondolkoztam, azon, hogy míg várakoztunk a zsűrire ott volt néhány végzett és tehetséges iparművész, akik attól szenvedtek, hogy nem tudják eladni a munkáikat. Őket felvették. Hmmm. Szóval akkor mi a jobb? Szakmailag elismert éhen halni, vagy olyat alkotni, amit a vásárlók meg tudnak fizetni és a saját mércémnek megfelelően, maximális esztétikumot viszek a dologba. Én az utóbbira szavazok és ma már egy cseppet sem bánkódok. Jövőre nem fogom megpróbálni a felvételit ebbe az egyesületbe és nem vagyok csalódott.


Kérem ezt ne panaszkodásnak nézzétek, hiszen úgy érzem, hogy én pont azt a köztes sávot képviselem, akik azon dolgoznak, hogy a címbeni kettősséget ötvözni lehessen. Ma még ez a kategória nagy ritkaság, de hiszek benne, hogy feltörekvőben van, lásd MODEST.
Nem tudom hányan ismertétek a buyhandmade.org tavaly karácsonyi óriási népszerűségű kampányát a "kézimunka esküt"? (A kézimunka, persze nem azt takarja magyarul, mint a handmade az angolszászoknál, nekem a kézimunka a nagyanyáim hímzését és horgolását juttatja eszembe, ía handmade mindent lefed, ami kézzel készült. A kipécézést én találtam ki magyarul, de bevallom erre nem volt ötletem, kérem akinek van, ossza meg a kommentben! Köszi.) A lényeg annyi, hogy on-line lehet egy esküt tenni, hogy az illető vállalja, hogy idén karácsonkor kézzel készített ajándékokat vásárol és másoktól is ezt kér. Fantasztikus öttlet.

Én hiszem azt a tézist és már itt is említettem, hogy a pénzünkkel szavazunk, ugyanúgy, mint 4 évente azzal a bizonyos X-szel. Nem mindegy, hogy hova teszem. Nem mindegy, hogy egy kínai bolt asztalára, amivel a gyermekmunkát támogatom vagy egy multinál, ahol a kizsákmányolást legalizálása felett hunyok szemet vagy éppen egy alkotó asztalára teszem le, aki mellék vagy főállásban, esetleg gyerekek mellett alkot, hogy, Mécs László szavaival élve, szebb legyen a világ.

Igyekszem úgy vásárolni és alkotni, hogy szebb legyen a világ!

Címkék:

8 megjegyzés:

Blogger Kicsoda írta...

Nagyon szivembol szoltal!! Iden is megprobalom maximalisan ezt kovetni! De tudod azert itt van meg egy masik dolog. Amerikaban a varras, hobby draga, nem gondoljak, hogy azert csinalod, hogy sporolj, es nagyreszt nem is sporolsz:-) amikor vittem az ovoneninek egy parnat, amit sk festett anyagbol varrtam, teljesen elamult, de a tobbi szulo is. Magyarorszagon a sporolas nagyon benne van igy egyszeruen nem ertik miert kerul egy kezzel keszult cucc tobbe, mint a gyari, ami sokkal szebb is (anyamat idezem).
Nalunk a gyerekek nagyon sok kezzel keszult dolgot kapnak, joreszt tolem:-) de oszintenek kell lennem, nem hiszem, hogy kiadnek ertuk annyi penzt, amennyit ezek ernek. Ambivalens vagyok:-)
Egyebkent meg azt gondolom, az embernek azt kell csinalnia, amivel azonosulni tud. Ha megprobal megfelelni, 2 rossz tortenhet. 1, rosszul meri fel a helyzetet es meg kevesbe felel meg... gaz. 2, jol meri fel a helyzetet es utana attol szenved, hogy valaki masnak az eletet eli...gaz. Nekem mindig gyanusak a `meg nem ertett muveszek`.

26/11/08 7:47 du.  
Blogger Hunszil írta...

Csak egyet tudok érteni veled.
Mo-n sajna nincs értéke a kézzel készített, munkáknak...bezzeg külföldön :) szeretik és keresik a kézzel készített, hagyományokon alapuló munkákat, termékeket.
Tapasztalatból tudom, igen megszenvednek azok akik ebből szeretnének megélni- fazekas-kézművesként társaim nevében is
( bár nem biztos, hogy mindenki egyetértene velem) és csak a saját kis szűk teremben azt tudom, hogy igen nehéz eladni értékesíteni ehte magyar fazekas árút...
Csak a bovli, a műanyag, kínai megy.. olcsó és ha már nem kell eldobom.( Fogyasztói társadalom.:(_
Az is bosszant, hogy némely " Népművészeti" " zsűrizetett" helyen is feltűnnek a műanyag tucat árúk.
A kerámiában az EU törvény nevében be akarják tiltatni az Ólom mázas termékeket,( ami álta eltűnne a magyar fazekasság szín világa) és sajna sok laikus is fél az olyan terméktől amiben ólom található. Bizonyos szabályok betartása a használattal kapcsolatban és semmi kár nem érheti az embert.
Nem mellesleg az Ólom kristály poharakban-amikben bort szokás inni- az is tartalmaz ólmot és úgyanúgy kioldodhat belőle -sőt-mint a fazekas árúból.
Szóval van még ezen a téren is tanulni valónk úgy érzem.

26/11/08 9:05 du.  
Blogger anyahajó írta...

Hú, nehéz ez az ajándékozás-kérdés. Mert adni szerintem elsősorban úgy kéne, hogy az ajándékozott örüljön neki. És korántsem mindenki örül a kézzel készített dolgoknak, sajnos. És hát így a könyv is kimaradna az ajándéklisátról, amit én személy szerint is zokon vennék. Szóval nagyeskü helyett marad az, hogy ha nem is karácsonykor, de úgy általában, amikor döntéshelyzet van egy-egy új beszerzésnél, akkor legalábbis vesszük a fáradságot, és megnézzük, van-e valami a tucaton kívül. A te ékszereid minőségéről nekem elég az, hogy saját fülemmel hallottam, hogy egy vevődnek mondtad: örök garancia, ha bármi gond van, jelentkezzen. Szerintem ez a vevő szempontjából többet ér, mint bármilyen elitklubba való tartozás.

27/11/08 9:26 de.  
Blogger panyizsuzsi írta...

Hú de sokat írtatok, bár én sem voltam ez alkalommal szűk szavú.
Kicsoda: a kézi munka tényleg drága és nem az alapanyag miatt, mint a nevében is benne van a MUNKA. Én azt gondolom, hogy inkább veszek kisebb dolgokat, de kézit, mint nagyobb értékű gyárit. Ennyivel tartozom a környezetnek és a világnak. Kicsit át kell állítani az agyunkat, ami nem egyik pillanatról a másikra megy. Először csak környezetbarát mosószert vettem, de ma már textil pelenkázok, ez egy folyamat, amiben állandóan fejlődni kell.
Hunszil: Érdekes amiket írsz. Nekem nem a hagyományinkkal van gondom, sőt igenis ápolni kell azt, de az sem megoldás, amit sokszor a fazekasnál látok, hogy mindenki, aki népművlszeti dolgot gyárt ugyan azt (nagyon hasonlót) csinálja és már vagy 15 éve. Szerintem mindig kell fejlődni és mást, újat csinálni. Nekem pl. bejönnek napmátka dolgaim, amik erősen újraértelmezik a hagyományokat vagy pl. a héten vettem HUN CUT néven magyaros motívumokkal hímzett szalvétákat, amik egyszerre hagyományosak és modernek. Én egy leragadást érzek sok esetben.
A másik pedig a marketing. Hidd el ebben a világban kell a marketing, még a kézműves terméknek is! Sőt ennek talán jobban, mint a nagy márkáknak, mit mindenki ismer (pl. IKEA). Persze forrás nincsen túl sok, de most elárulok egy titkot: januárban indul egy marketingportál, alkotó nőknek. Részletek itt a blogon lesznek hamarosan.
Az ólmos mázzal én személy szerint nem értek egyet és nem egy laikustól tudom, hogy sok káros hatása van, hanem az édesapámtól, aki szilikátipari gépész.
Anyahajó: nekem eddig még mindenkinek bejött a kézi dolog és én kézi, alkotó munkának tartom a könyvet és a magyar bort is. Szerintem finoman, de nevelni kell az embereket a szépre!

Ja, és még egy. Ti akik hozzászóltatok mind kézi, alkotó munkát végeztek. Ebben a körben nagyon jól működik a csere is! Tessék cserélni, ha két alkotó munkája teszik egymásnak, akkor ez egy járható út. Én sokat járok rajta, de nem sértődök meg, ha valaki nemet mond. Végül is nem jöhet be mindenkinek az én stílusom!

27/11/08 9:13 du.  
Blogger Ravenhill írta...

They are all so pretty!

27/11/08 11:09 du.  
Blogger A. írta...

Szia,

egyetértek Veled is, és az előttem szólokkal is, de még annyit hozzátennék: ami művészi/egyedi, abból sosem lesz tömegtermelés, mainstream, és ez jól van így. A Te ékszereid szépek IS és eladhatóak is, az meg, hogy valakik, akik egy íróasztal mögött döntenek "művészetről", ezt nem érzik, az csak őket minősíti, nem Téged. Az ajándékozásról meg csak annyit, hogy én mindig is szerettem az eská dolgokat, de pl. vannak olyan barátaink, akik kimondottam jómódúak, mégis mindig saját készítésű dolgokat kapunk tőlük. Néha csak házi almát aszalva, vagy lekvárt, néha kosarat, amit ők fontak, és a legjobb az egészben, hogy nem csak mi örülünk neki nagyon, hanem ők is örömmel csinálják. A handmade-re szerintem a legszebb szó a kézműves, nem és találtam ki, de önállóan, mint szó is nagyon tetszik, és jól jelöli az említett csoportot.

Szóval megéri szembemenni a tömegáramlattal.

üdv, és csakígytovább!

28/11/08 1:57 du.  
Blogger anyahajó írta...

A cserebere nagyon jó ötlet, én is sokszor láttam az utóbbi időben külföldi blogokon, lehet, hogy kipróbálom hamarosan.

28/11/08 4:51 du.  
Blogger F.Gina írta...

A handmade-re én is a kézművest, esetleg a "kézművész terméket" használom. Édesapám iparművész, nálunk sosem volt gond a saját készítésű ajándék. Sosem ilyenkor veszem meg az ajándékokat, egész évben, ha látok valami személyre szabottat, akkor veszem meg. A MODESTen vettem egy gyönyörű kerámia készletet, valószínűleg Mária napig fogom tárolni, és akkor adom majd át :))

30/11/08 10:27 du.  

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal