Szép vagy eladható?

Sajnos sokszor azt érzem, hogy e mondat végén nem kérdőjel áll és ez szomorú.

A világ körülöttünk a gagyira és a giccsre bukik. Ami érthető, hiszen ritkán lát mást. Az ember, pedig kényelmes eszi-veszi-fogyasztja, amit elé raknak. Persze vannak tudatosabban élők, akik már odafigyelnek, hogy mit ész hogy tesznek, Ő a tudatos vásárló, akinek már honlapjuk is van. Ez rendben is van és azt gondolom, hogy nagyon szép misszió az Ő munkájuk. Magam is követem a dolgaikat és tudatos fogyasztónak tartom magam is.

Szóval vissza térve az eredeti témára, egészen az elmúlt időszakig nem volt sikk az igényes, az esztétikus. A magyar egy árérzékeny nép és a szép meg nem olcsó, sokszor irgalmatlanul drága. Ilyen a művészet is. Ki vesz manapság egy festményt? Nem sokan. Ettől a művészek meg nem értettnek gondolják magukat és még inkább nem arra haladnak, amit a piac szeretne (persze itt nem arra gondolok, hogy át kell állni gagyira). Ekkor a művész már nem csak drága, hanem meg nem értett is. Puff, egyből kettő. És van az igénytelen, ami olcsó, ergo megfizethető. Én a kettőt próbálom ötvözni, igényeset alkotni, hogy megfizethető is legyen, persze úgy, hogy magyar adórendszer keretein belül csekély mozgástérrel bírok. Viszont én a művészek oldaláról vagyok meg nem értett. Múltkorában jelentkeztem egy szakmai szervezetbe. Nem vettek fel. A hiányosságaim az ékszerekhez illesztett szerelékben jelölték meg. Első nap szomorú voltam. Aztán gondolkoztam, azon, hogy míg várakoztunk a zsűrire ott volt néhány végzett és tehetséges iparművész, akik attól szenvedtek, hogy nem tudják eladni a munkáikat. Őket felvették. Hmmm. Szóval akkor mi a jobb? Szakmailag elismert éhen halni, vagy olyat alkotni, amit a vásárlók meg tudnak fizetni és a saját mércémnek megfelelően, maximális esztétikumot viszek a dologba. Én az utóbbira szavazok és ma már egy cseppet sem bánkódok. Jövőre nem fogom megpróbálni a felvételit ebbe az egyesületbe és nem vagyok csalódott.


Kérem ezt ne panaszkodásnak nézzétek, hiszen úgy érzem, hogy én pont azt a köztes sávot képviselem, akik azon dolgoznak, hogy a címbeni kettősséget ötvözni lehessen. Ma még ez a kategória nagy ritkaság, de hiszek benne, hogy feltörekvőben van, lásd MODEST.
Nem tudom hányan ismertétek a buyhandmade.org tavaly karácsonyi óriási népszerűségű kampányát a "kézimunka esküt"? (A kézimunka, persze nem azt takarja magyarul, mint a handmade az angolszászoknál, nekem a kézimunka a nagyanyáim hímzését és horgolását juttatja eszembe, ía handmade mindent lefed, ami kézzel készült. A kipécézést én találtam ki magyarul, de bevallom erre nem volt ötletem, kérem akinek van, ossza meg a kommentben! Köszi.) A lényeg annyi, hogy on-line lehet egy esküt tenni, hogy az illető vállalja, hogy idén karácsonkor kézzel készített ajándékokat vásárol és másoktól is ezt kér. Fantasztikus öttlet.

Én hiszem azt a tézist és már itt is említettem, hogy a pénzünkkel szavazunk, ugyanúgy, mint 4 évente azzal a bizonyos X-szel. Nem mindegy, hogy hova teszem. Nem mindegy, hogy egy kínai bolt asztalára, amivel a gyermekmunkát támogatom vagy egy multinál, ahol a kizsákmányolást legalizálása felett hunyok szemet vagy éppen egy alkotó asztalára teszem le, aki mellék vagy főállásban, esetleg gyerekek mellett alkot, hogy, Mécs László szavaival élve, szebb legyen a világ.

Igyekszem úgy vásárolni és alkotni, hogy szebb legyen a világ!