Művészet, Design, Bécs és Ősz – 2. rész

2. nap

A napot a KunstHaus Wien-ben a Hundertwasser múzeumban kezdtük, majd a házánál folyattuk utunkat. Ez a férjem kérése volt, mivel én nem nagyon kedveltem Hundertwasert. Építésznek hívják, de minden épületéhez kellett egy „igazi” építész. A legdurvábbak a felújításai, ahol egy meglévő épületre ráhúz egy teljesen eltérő mázat, mintha piskótára mézeskalács motívumokat rajzolnánk cukormázzal. Gáz. A múzeumban viszont fantasztikus grafikákat, kőnyomatokat és egyéb képeket láttunk. Hihetetlenül gyönyörűen, bár merészen válogatta össze a színeket, engem teljesen lenyűgözött. Mivel nagyon sok színt használok az üvegeim tervezése során és az ékszerek, tárgyak egyik fő erőssége a színkompozíció, Hundertwasser képeit tovább fogom tanulmányozni!


A véleményem kicsit változott: Hundertwasser fantasztikus képzőművész, viszont építészetileg egy nagy NULLA. Igazából csak azt nem értem, hogy miért építészként aposztrofálják? Az összes róla kapható könyvben csak az épületei voltan, a képei kb. 5%-t tették ki a házairól írt ódáknak.

A második állomás a Belvedere volt, ahol Klimt és Schiele volt a célpontunk. Klimt érdekes, hiszen mostanság, az elmúlt 10-15 évben nagyon felkapták. Szépek az arany tónusú szecessziós képei, de teljezen vegyes a stílusa, pl. most tudan meg, hogy tisztén impresszionista művei is vannak szép számmal. Schiele sokkal egységesebb, bár durvább, nekem ő jobban tetszik. … és maga a Belvedere, ami Savoyai Jenő nyári palotája volt. Az Also Belverdé-ben lakott, a Felső Belvedere csak a reprezentációra szánt rész volt. Ezen kicsit elgondolkoztam, mikor a mai fogyasztói társadalomról, mint a pazarlás netovábbjáról beszélünk, hogy erre megvan a történelmi példa, ami csak ismétli önmagát.


Délután kicsit megpihentünk a szobánkban és este a MAK (Museum für Angewandete Kunst) vagyis az iparművészeti múzeum következett. Ez egy óriási épület, amiben lézeng néhány kiállítás. (Nem mintha lett volna többre energiánk!) A legérdekesebb és legszebb a thonet szék kiállítás volt. Maga az installáció is gyönyörű volt a terem közepén lehetett végig menni, amit két vászonfal szegélyezett, mögötte voltak a szélek, amiket a falról világítottak meg. A vásznon kirajzolódtak a székek csodás formái. A pincében japán katagami technikával készült textilek, üveg és kerámiatárgyak, valamint bútorok voltak. Külön érdekesség volt a museum shop. Itt kinéztem magamnak 3 könyvet, ami hamarosan az otthoni polcomon is megtalálható lesz! Témájukkal nem árulok el titkot: üveg és ékszer!
A legjobban azonban nem ez tetszett. Találtunk egy ceruzát, aminek a hátán ez állt. „Az amerikaiak az első űrutazás során rájöttek, hogy a golyóstoll, a benne lévő tintát súlytalan állapota miatt, nem működik az űrben. $1.000.000-t költöttek egy űrben használható toll kifejlesztésére. Az oroszok ceruzát használtak!”

El kel meséljem, hogy mióta New York-ban jártam, azóta van egy szokásom, jegyzetelek a múzeumokban. No nem mindent, csak egy nevet, egy kép címét, egy jó könyvet a muzeup shop-ban. Ilyeneket szoktam felírni. Ma reggel rájöttem, hogy nem hoztam, kicsi zsebben elférő füzetet, mert az jó a múzeumi jegyzeteléshez. Így megvettem életem első Moleskine füzetét. Ennek a füzetnek múltja van, részletek itt!