Művészet, Design, Bécs és Ősz – 3. rész

3.nap

A mai nap egy kis sétával kezdődött. Mivel a Westbahnhof, ami mellett lakunk a Mariahilferstrasse végén van a Hofmobiliendepot bútormúzeum mag az elején, gyalog közelítettük meg az objektumot! A kiállítás érdekes volt. Többnyire a császári korra és Sissire volt kihegyezve. Jópofa megoldásként egyes helyeken néhány percet vetítettek a Sissi filmből. A videó fekete-fehér volt kivéve azon bútorokat, melyeket mellette állítottak ki. Igazából ez egész kiállítás lezárul a bécsi műhellyel és a Thonetékkel. Azt hittem, hogy végigkalauzolnak napjainkig. Kár.


Tegnap elfelejtettem írni, hogy a MAK pincéjében láttuk a Frankfurti konyhát, aminek a prototípusa az 1927-es Frankfurti kiállításra készült. A célja pedig a tömeges lakásépítések során a konyhát, az étkezőtől elválasztva kis helyen praktikusan kialakítani, a tömeggyártás minden eszközét kiaknázva. Fantasztikus. A mai konyhához csak gépeket kéne integrálni és tökéletesen működne. A munkafelület egyik szélén volt egy kihúzható fiók, amibe a hulladékot lehetett beleseperni. A sparhert mellet ételmelegítő volt. Falra felhajtható vasalódeszka is a konyha szerves részét képezte. Az edénycsepegtetőnek leejtése volt a fém, kétmedencés mosogató felé. A felső szekrények ajtajai pedig toló rendszerben lettek kivitelezve. És az egész sallangoktól mentes, egyszerű, modern és szép volt! Mindkettőnknek nagyon tetszett. 10.000 ilyen konyhát építettek be!

(Nagyi, ezt a részt ne olvasd fel a Nagyfiúnak, mert meglepi!!!!)
Délben ismételten sushit ettünk a szokott helyen és a gyerekeknek is megvettük a kívánt meglepiket. A Nagyfiú egy gyerek kivitelű svájci bicskára vágyott. Talán azért mert nekem mindig a táskámban a svájci bicskám, már legalább 15 éve (még a piros bőr ridikülömben is hordom). Szóval ez a bicska gyerek bicska, mert nincsen hegye, le van kerekítve, viszont éles és a lényeg, hogy van rajta fűrész!) A Gombanő (nem tudta régebben kimondani, hogy Ő márpedig egy bomba nő) rózsaszín és csillogós iroda felszerelést kért az angyalirodájába, sikerült ilyen megkötésekkel ízléses darabot találni, bár nem volt könnyű! A Kicsi, nyelvi készségek híján nem kért semmit, de kap egy babakocsit, amit egész nap tologathat. Ugyanis, ami van azt a nagyok is használtan kapták és már erősen viseletes szegényke.

A délután ismét pihenéssel, majd a Stephanskirche meglátogatásával telt. Ez a templom röviden és tömören leírható. Kívül molinóval borított állványzat rejti jelentős részér, belül meg olyan, mint a mi Mátyás templomunk. A mai nap eseménye volt még a Lobmeyr üvegmúzeum és bolt meglátogatása is. Ez a család az 1830-as évek óta foglalkozik üveggyártással, januárban veszi át a 7. generáció a vállalkozást. A mi családunkban én még csak a 2. vagyok, aki üvegezik, a Gombanő pont a múlt héten ajánlotta föl, hogy ha meghalok, akkor Ő majd üvegezik helyettem. Mondtam neki, hogy ha gondolja, akkor egy darabig közösen is csinálhatjuk!

A vacsorát kihagytuk, már annyit ettünk pár nap alatt, hogy nem voltunk éhesek, ráadásul holnap a Calasantius Training Program adománygyűjtő vacsorájára megyünk haza, de erről majd külön posztban írok, hiszen a panyizsuzsi üvegeknek komoly szerepük lesz ezen az esten!