Művészet, Design, Bécs és Tavasz – 4. rész

Talán észrevettétek, hogy a cím változott, TAVASZ. Reggel Bécsben tavasz volt, 20 fok (nem is kell az a kabát, ugye?) Ma laza napot terveztünk, hiszen tudtuk, hogy hosszú lesz! Reggel letöltötten a leveleket és felraktam a blog bejegyzésemet, aztán jött még egy pár fontos mail, ami után sikerült elindulnunk.

Először egy kis sétával indítottunk, majd a Naschmarktot, a helyi piacot vettük célba. Ez a piac, bár elsőre nem gondoltam, nagyon nagy élmény volt. Megint a színek ragadtak magukkal, az osztrákoknak fantasztikus szépérzékük van. Olyan gusztusosan és színesen volt tálalva minden, pedig semmi különös körítés nem volt, de mégis. A végén itt maradtunk ebédre. A menü mindenféle olajban, ezekben érlelt zöldség, falafel és olajbogyós cibbata volt. Igen, kicsit olaszos, csakúgy a kedves boltos Alessandro, aki a murcit és a kávét szolgálta fel hozott a fenséges lakomához.
Ezen a piacon erősen keverednek a nemzetiségek, ami remek korrajza a városnak. Magam is meglepődtem, hiszen én Bécset egy osztrák városnak képzeltem el. Nem így van, ez egy nemzetközi metropolisz, ahol számos afrikai és indiai embert látni az utcákon. A legmeghatározóbbak azonban, a törökök és ez a piac kínálatán is jól látszott. Erre mondja a férjem, hogy Bécs és Ausztria két külön dolog.


Innen visszakanyarodtunk a kedd este meglátogatott MAK múzeumhoz, hogy az említett könyveket megvegyem. Nagyon örülök nekik! Ezután jött a búcsú, vissza a szállásra, pakolás, a parkolóból elhoztuk a kocsit és irány Budapest és a CTP adománygyűjtő vacsora.

Mivel a vártnál lényegesen több kamion volt az úton, ezért lassan haladtunk. A vártnál 20 perccel később értünk a férjem munkahelyére, ahol 10 perc alatt átöltöztünk, sminkkel együtt. Ezek után rohanás a Pilinszky kávéházba, persze kabát nélkül, mert a kötött kardigán ehhes a ruhához nem passzol. A férjem azzal hitegetett, hogy „majd gyorsan” leparkolunk” és a 7 órás kezdésre odaérünk. Persze a parkoló tele volt. Szóval én kiszálltam és futottam (hogy nem fázzak rövid ujjúban). Annyira siettem, hogy figyelmetlenségből egy oldalajtón mentem (estem) be. Ott állt egy ismerős elkerekedett szemmel. Én csak annyik kérdeztem: -Nem ez a bejárat? -Ez is lehet, de az van ráírva, hogy vészkijárat! … hogy miért is siettem ennyire és miért volt az olyan fontos, arról majd holnap írok!