CTP és üvegékszer

Ahogy ígértem leírom, hogy mi köze egy amerikai diplomát adó, posztgraduális ösztöndíjas programnak az én üvegékszereimhez.
A CTP, a Calasanctius Training Program rövidítése. Ez a program keres olyan társadalmilag elkötelezett embereket, akinek biztosítja az Egyesült Államokban a teljes diplomát adó (pl. MBA) képzést. S, hogy mit jelent a társadalmilag elkötelezett szó? Annyit, hogy ha valaki a diploma után visszajön, akkor, kötelessége az ott tanultakat pl gondolkodásmódot, mentalitást tovább adni. Persze itt nem az átlag amerikai gondolkodására kell asszociálni, hiszen ezek mind, osztályon felüli katolikus egyetemek! Én pl. ennek az időszaknak a hatására és ezzel a tapasztalattal voltam képes az ovi játszóterére összegyűjteni egy hónap alatt közel 3 millió forintot (persze ehhez kellettek a jó fej szülők is!) Szóval ez a CTP.

Hogy az alapítvány fenntartható legyen évente szerveznek egy adománygyűjtő vacsorát, aminek a teljes bevételét az alapítvány kapja. A bevétel két részből jön: az egyik a vacsora belépők, a másik pedig az árverés. Licitáltunk már borokra, amerikából hazaküldött bolondos tárgyakra és olyan sakktáblára is, amin előtte a Nagymester játszott velünk szimultánt.
Idén a mi ékszereinket választotta a CTP. Nagyon boldog voltam, mikor erre megkértek, hiszen óriási elismerés egy 200 fős elit vacsorán, mint szponzor részt venni. Az „Év Embere” díj mellet,t 15 csomagot készítettem össze. A licitálás kisker árról indult, a bevétel pedig a kikiáltás árak négyszerese lett! Nagyon boldog voltam.


És a végére egy személyes történet. Valahogy úgy alakult a tételek sorrendje, hogy a legvégére maradt a kedvencem a fekete narancs kereszt meg a hozzávaló tányér. Ez a készlet megtetszett a piarista rendfőnöknek, aki rögvest kapott is egy gáláns ajánlatot, hogy megveszik neki. A licit már a kikiáltási ár kétszerese volt, mikor a licitálást vezető kitalálta, hogy menjünk még magasabbra, hiszen akkor egy kerek számmal zár az ékszer-árverés. A végén többen beleadtak néhány ezer forintot, hogy meglegyen a CÉL és az atyáé legyen a kereszt. Így lett. A keresztek körül mindig van valami misztikus dolog. A legelsőt úgy készült, hogy nem tudtam jól üveget vágni (egy csorba üvegvágóval) és rengeteg letört kis háromszögem volt, amit mindig egy kis dobozkába tettem. Egyszer elővettem, hogy most már kezdek velük valamit. Így lett az első világoskék kereszt, amikor kész lett azt gondoltam, hogy egy keresztelőre biztosan elviszi valaki. Majdnem fél évig nem történt semmi, majd egy vásáron odaszaladt egy régi ismerős, aki szintén CTP-s diák volt, és ezt mondta:
-Nincs véletlenül valamid egy keresztelőre, egy óra múlva ott kell lennünk.
Hát igen, ezek nem véletlenek.